Indiában zenéltem, fakírok és bhawayák közt

Indiában zenéltem, fakírok és bhawayák közt
E

Stílus

Fakírok között, a folyóparton

Meggyőződésem, hogy a fakír, mint fogalom, idehaza tisztázásra szorul. Európában nem jut róla az eszünkbe más, mint egy szöges ágy, pedig a dolog ennél összetettebb. Sajnos, a netes keresések is főleg az aszketizmust domborítják ki a fakírokkal kapcsolatban, miközben a zenész fakírokról jártamban-keltemben sokkal többet hallottam. A fakírcsaládokban apáról fiúra száll a hangszer- és énektudás, mindehhez pedig egy olyan előadói stílus is párosul, aminek a hallgatók egy transzcendentális, spirituális tudást tulajdonítanak. A fakírok hitelesen és sok érzelemmel közvetítik a zenétől elválaszthatatlan baul költeményeken keresztül az élet szenvedélyes szeretetét. Persze, ez egyszerű rutinná is silányulhat, ilyennel is találkoztam. A baul fakír Das fivérekkel való együttzenélést – amely a nyugat-bengáli Joydeb faluban, a banglanatak dot com jóvoltából jött létre – azok közé az élmények közé sorolom, amikor a találkozás nemcsak kulturális diplomáciai gesztus, hanem valódi örömzenélés is volt.

Az ember kénytelen belerázódni abba, hogy a messzi keleten a 7-es ritmusok nem a nálunk megszokott 4-3-as ütemezés szerint, hanem 3-4-es megoszlással alakulnak. Tavalyi tapasztalataimból okulva, idén már listával készültem dúros, mollos és vegyes hangsorú népdalokból, hogy amikor a zenészek játékára felelni kell, hamar megtaláljam az odaillő dallamot.
A kollaborációk úgy zajlanak, hogy előre nincs alkalom felkészülni a találkozás pillanatára. Azonnal kell ráfelelni a másik fél frázisaira.

Az így keletkezett, alkalmi fúzió természetesen nem veheti fel a versenyt egy zeneművel, hiba is volna ugyanazokkal az eszközökkel értékelni. Inkább csak a kétféle kultúra találkozását élik át ilyenkor a felek.

Az egyik fivér dotarán (rövid testű, húros népi hangszer) játszott, a másik pedig egy számomra teljesen ismeretlen ritmushangszeren, khamakon kísért minket. Az öblös, nyitott tetejű dobtestből kézzel kifeszített húrt erőteljesen pengette, közben a húr hosszát változtatta – az eredmény pedig egy sajátosan misztikus hangzás volt.
Pár percnyi fakírmuzsika után a dotarás letekerte lábujjáról a csörgőt, és átadta nekem. Végre elkezdtük a közös éneklést, amibe moldvai csángó dalokat csempésztem – a parlando jellegű dalok ritmizálása és ráhúzása a ritmikus kíséret „négyzethálójára” ilyenkor értelmetlen próbálkozás. Olyan dallal érdemes beszállni, amit a partnerek is követni tudnak, aminek a szerkezetét átlátják. Így értük el azt a pillanatot, amikor a dotara már nagyjából lekövette az énekemet, és ami megszólalt, kis túlzással egyszerre volt magyar és baul fakír zene.

Valahogy így:

Túl a vizen with amazing baul friends (Joydeb, India)

Sending all my love back to India with a Hungarian folk song... Jayguru.

Közzétette: Katalin Burns – 2018. április 1., vasárnap
Meggyújtom a pipát, bhawayák között
Az egyetlen dolog, ami Indiában igazán próbára tesz, a hosszú vonatozás. Márpedig egy akkora államban, mint Nyugat-Bengál, nem lehet megúszni a 6, vagy sokkal inkább 10 órás utazást, ha az ember olyan részekre akar eljutni, ahol a nemcsak a klíma, de a kultúra is más.
Kapcsolódó témák: keleti zene

Szerző:

Burns Kati vagyok, magyar és keleti zenével foglalkozom, de főleg énekelek. Ebbe a blogba gyűjtöm össze a koncertezéssel, zenéléssel, zenehallgatással, utazással kapcsolatos élményeimet.
2020-05-30

Tarts velem

Kérd a koncertértesítőmet és mindig elküldöm a következő fellépésem helyét és idejét.

Mi a véleményed?

Osszd meg velem!

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..